1843-ban, Alpl faluban született a híres stájer költő, Peter Rosegger. Az osztrákok körében rendkívül népszerű, a XIX. század második felében termékeny romantikus népi költő volt. A szegény családból származó író tehetségével és személyes tapasztalataival mutatta be a stájer paraszti életet és szerettette meg milliókkal az olvasást és a természetjárást.
Munkásságáért kétszer jelölték irodalmi Nobel Díjra. A Zinkhaus előtt elhaladó túraútvonal legközelebbi állomása (3 km) a költő szülőháza, egy fenyvessel övezett erdei tanya (Klumpeneggerhof), jelenleg múzeumként üzemel.
Életrajza:
Peter Rosegger 1843. július 31-én született hét testvére közül a legidősebbként, Alpl egyik völgyre néző hegyi tanyáján, a Kluppeneggerhofban (Geburtshaus). Már korán felismerte az olvasás és az írás iránti szenvedélyét, amikor a szomszédos falu iskolájába járt St. Kathrein am Hauenstein-be. Mivel túl gyenge fizikummal rendelkezett a mezőgazdasági munkához, és túl szegény volt a tanuláshoz, 1860-ban szabóként kezdett tanulni Ignaz Orthofer szabómesternél. Az elkövetkező 5 év során gazdájával tanyáról tanyára vándorolt, ezáltal mély betekintést nyert a parasztélet mindennapjaiba.
Szabadidejében verseket írt, amelyeket egy napon elküldött a Grazer Tagespost újság szerkesztőségébe, ahol felismerték a tehetségét és mecénásokra talált.
1872-ben ismerkedett meg Pichler Annával, akit feleségül is vett. Nem sokkal második gyermekük születése után felesége, 1875. március 16-án meghalt. Az író a munkába temetkezett és próbált felülkerekedni a sorscsapáson. 1876-ban megalapította a „Heimgarten” havi folyóiratot. Miután 1877-ben Krieglachban nyaralót épített, súlyosan megbetegedett, krónikus asztmája lett. Peter Rosegger 1879-ben újra megnősült (Anna Knaur-t vette el). Az ismétlődő asztmás rohamok ellenére 1881-ig 30 kötetet publikált. Népszerűségét növelte számtalan körútja német nyelvterületre. Apja 1893-as halála után előtérbe kerültek a szociális projektek, amelyekhez a Heimgartenben adományokat gyűjtött a Mürzzuschlag-i evangélikus templom építésére (1900), az erdei iskola építésére Alpl-ban (1902), valamint a St. Kathrein am Hauenstein-i templom újjáépítését célzó adománygyűjtő kampányra.
Világszerte ismertségét könyveinek 22 idegen nyelvre történő fordítása is igazolja. Mivel Peter Rosegger szülőföldjén szeretett volna meghalni, 1918 májusában Krieglach-ban lévő vidéki házába vitték, ahol 1918. június 26-án halt meg. Egykori háza ma múzeum.
“Ha sokkal inkább hazánkért élnénk, talán ritkábban lenne szükség arra, hogy meghaljunk érte.“
Peter Rosegger szülőháza, Alpl
A Zinkhaus-hoz közeli hegyen található, 1150 m tengerszint feletti magasságban, zöldellő rétek és erdők közepén fekszik a Kluppeneggerhof, Peter Rosegger szülőháza. Itt töltötte élete első 17 évét az „erdőgazda fiú”.
Az épületegyüttest, amely lakóépületből, istállóból, istállóból és lenszárító kunyhóból áll, évente turisták ezrei keresik fel, hogy megcsodálják. A nagy szoba étkezésre, munkára, alvásra és ünneplésre szolgált, itt született a költő. Bölcsőjét a mai napig megőrizték. A szülők ágya nem túl nagy és alatta egy fiók pihen, amely akkortájt a kisgyermekek alvóhelyeként szolgált. A nagyobb gyerekek az istállóban aludtak a jószágokkal, a padláson, vagy ha nagyon hideg volt, a kályhapadon. A füstöskonyha közvetlenül kapcsolódik a nappalihoz, és képet ad az egykori egyszerű életről.
1868-ban a Kluppeneggerhof-ot az adósságok miatt el kellett adni. A sikertelen aratás, a betegségek és a szarvasmarhajárványok és mindenekelőtt a Mürztal iparosodása nehéz időket hozott a gazdálkodóknak. 1927-ben Stájerország megvásárolta a gazdaságot az elhagyott istállókkal és melléképületekkel. 1992-ben az egész ingatlant restaurálták, hogy az utókor számára a korabeli tanya valósághű ábrázolását közvetítsék.
Waldschule, Alpl
Peter Rosegger által alapított erdei iskola a Zinkhaus közvetlen épületszomszéda, jelenleg múzeumként üzemel. Egy adománygyűjtés eredményeképpen sikerült 1902-ben az Alpl erdei iskoláját felépítenie, amely az Alpl környéki gyerekek első oktatási intézményéül szolgált. Az iskolát közvetlen szülőföldje gyermekeinek ajándékozta a vidéki elvándorlás elleni védekezésül. 1975-ben az iskolát végleg bezárták. Az épület felújítása után 1982-től múzeumként üzemel, amelyben eredeti állapotában tekinthető meg egy osztályterem és a „Rosegger emlékszoba”. Ezen kívül az országos Természetjáró Múzeumnak (Wandermuseum) helyet ad az épület. Érdemes megnézni a főépület mögötti állandó kiállítást: „Famegmunkáló eszközök a történelmi időkből”.
